FANDOM


A tudományos elfogultság a "felvilágosodás"-ből kinőtt, korunk világmegmagyarázását jellemző egyik legnagyobb be nem látott (és be nem vallott) hibája.

Bevezetés Szerkesztés

A XXI. század legmeghatározóbb filozófiai irányzata a (tudományos) materializmus. A materializmus kiteljesedésének látszólag legnyilvánvalóbb eszköztára a tudományos kutatás. A tudományos kutatásnak országonként lényegében változatlan "alapelvei" vannak. Ezek általában a következők:

  • Tisztesség: a kutató tisztességesen ismerteti kutatásának céljait, a leendő alkalmazásban rejlő veszélyek és lehetőségek tisztázása érdekében.
  • Megbízhatóság: a gondatlanság és figyelmetlenség lehető leggondosabb elkerülése. A kísérletek megismételhetőségét lehetővé tevő bemutatás.
  • Objektivitás: a következtetések kizárólag tények logikus értelmezésén alapulhatnak. Ha a tények elméleti tények, a következtetéseknek elméletileg bizonyíhatónak kell lenniük.
  • Pártatlanság: a kutatásnak és eredményeknek függetlennek kell lennie bármilyen csoport vagy ideológia érdekeitől.
  • Nyitottság: mind a kutatást végző kutatónak, mind kutatási eredményeinek nyitottnak kell lennie. Más szóval: a kutatási eredményeknek elérhetőnek kell lenniük bárki számára és a kutatónak nyitottnak kell lennie a kutatásával kapcsolatban felmerülő kérdések és kritikák tisztázásában.
  • Gondosság: a kutatónak az "alapvető emberi értékek" szerint kell eljárnia a kutatott (kísérleti) alanyokkal szemben, legyenek azok emberek, állatok, növények vagy maga a környezet.
  • Elfogulatlanság: más kutatók munkájának elismerése nem függhet emberi kapcsolatoktól.
  • Felelősség: a kutatók új generációjának az etikai és tudományos normák szerinti képzése.
  • Önzetlenség: részvétel a "tudományos közéletben". Elsősorban előadások tartása és lektorálás.

Ez a szócikk azt vizsgálja, hogy a modern tudomány megfelel-e a fenti alapelveknek. A következtetéseket néhány példán keresztül vonjuk le.

Tisztesség Szerkesztés

(E cikk eredeti szerzőjének véleménye szerint mind közül a legfontosabb szempont.)

Tudományos tisztesség alatt azt értjük, hogy a kutató idejében felteszi a kérdést: "Miért?" - azonban hogy jobban megértsük a kérdés fontosságát, ismernünk kell a tudományos finanszírozás jelenkori (2012) formáját.

Történelmi források alapján elmondhatjuk, hogy a tudomány finanszírozása sokat változott az idők során. Arkhimédesz vagy Pithagorasz egyik írásában sem említi az őt támogató állami vagy magánhatalmakat, amiből arra következtethetünk, hogy e "kutatók" valamelyest önállóak voltak. Newton már tagja volt a Royal Society-nek, ilyen formában tehát nem önálló. Napjainkban pedig - kis túlzással - egyáltalán nem létezik önálló kutatás.

A XX. és XXI. századi tudományos kutatás nagy részét egyetemeken, illetve állami vagy magánkézben lévő kutató laboratóriumokban végezték és végzik. Amennyiben laboratóriumokról beszélünk, a kutatások témája központilag (államilag vagy a birtokló magánhatalom által) meghatározott. A különböző projektekre külön kiszabott tárcák állnak rendelkezésre, amiket a laboratórium a projektek megvalósítására fordít. E tárcákból fizetik a kutatókat is, akiket a legtöbb esetben egy vagy pár projekt erejéig alkalmaznak. A laboratóriumok alkalmazottai tehát a munkaerőpiac szabályai szerint jutnak az ilyen állásokhoz, az interjúik során vagy az állásuk leírásából tájékozódnak a leendő projektjeik természetéről. Az egyetemek esetében a helyzet hasonló, egy különbséggel: a kutatókat nem a munkaerőpiacról toborozzák, hanem a diákok közül. A diákokat a legtöbb esetben nem kérdezik meg arról, hogy elfogadják-e a felkínált kutatási lehetőséget - azok jól bevált érdeke, hogy ne utasítsák vissza a lehetőségeket. A kutatásért cserébe a laboratóriumi kutató fizetést kap, az egyetemi diák pedig ösztöndíjat vagy semmit (nevesebb egyetemeken bevált szokás a kutatási lehetőség "presztízsével" fizetni diákoknak). Az egyetemek esetében további különbség, hogy általában a projektjeik nem közvetlenül előírtak - az egyetem professzorainak lehetősége van választani felkínált lehetőségek közül vagy saját témát találni. Az anyagi forrásokat azonban minden esetben az államtól vagy korporációktól kapják, tehát végső soron ezek döntik el, melyik kutatás valósulhat meg és melyik nem.

A finanszírozás általános ismertetése után vissza kell térnünk az eredeti kérdéshez: megkérdőjelezheti vajon egy kutató az általa végzett vagy neki felajánlott kutatás erkölcsi hátterét?

Ha pusztán anyagi szempontok felől közelítjük meg a kérdést, a válasz egyértelműen nem. A laboratóriumi kutató nem fogja megkérdőjelezni a projekt VALÓDI okát, hiszen ha megtenné, nem kapná meg az állást - az egyetemi diák (ha egyáltalán tudatában van a projektje erkölcsi megkérdőjelezhetőségének) is hasonló okokból fog hallgatni. Ha végignézünk az utóbbi pár évtized legsikeresebb kutatóinak listáján, azt látjuk, hogy azok jutottak el a "legmagasabb" szintekre, akik gondolkodás nélkül elfogadtak minden felkínált, jól finanszírozott lehetőséget - legyen az akár nyíltan emberiség-ellenes (helyesebben, főleg ha az emberiség-ellenes).

A fentiek alapján kijelenthetjük, hogy a jelenkor tudománya egyértelműen tisztességtelen. A kutatók többsége nem tudja (és nem is akarja tudni) kutatásuk valódi okait, nem ismeri a valós finanszírozó hatalmakat és nem látja a potenciális veszélyeket. A maradékuk, ha sejti is a tisztességtelenség természetét, anyagi függésük miatt legtöbbször nem képesek feladni a kutatásaikat.

Végezetül egy megállapítás: napjainkban alapvetően két féle kutatás létezik. Az első fajta közvetlenül szolgálja a világ centralizációját és az Irányítók abszolút hatalmának megerősítését - ezek a legjobban finanszírozott területek (2012-ben: Higgs-bozon kutatás, az öregedés megállítása, időjárás-kutatás, Föld-szerű bolygók keresése az Univerzumban, őssejt-kutatás, genetika, kvantum-számítógépek, nagy energiájú lézerek - csupa "ártatlan, szerény" törekvés). A második fajta közvetetten szolgálja az Irányítókat, a tömegek manipulációja által - ezek nem feltétlenül a legjobban pénzelt, de mindenképpen a legjobban propagált területek (2012-ben: globális felmelegedés, tiszta/megújuló energia, környezetvédelem, média-technológia). Ezek célja, hogy - a médiával kézenfogva - a tömegek még használható szürkeállományát lekössék és az igazán fontos kutatások zavartalanságát biztosítsák. A megoldás, mint mindig, az önálló, kritikus gondolkodás: ha a központilag "igényelt" kutatás tisztességtelensége - akár nagyon hosszú távon, de - felmerül, azt nem szabad elvégezni, hiszen az végső soron a kutatást végző egyén ellen is irányul. Egy másik lehetséges megoldás az "alternatív" kutatások erősítése, saját erőből.

Megbízhatóság, objektivitás, pártatlanság Szerkesztés

E három szempont összefügg és tárgyalásuk lényegében a második típusba sorolható kutatási projektekkel kapcsolatban hasznos. Mindhárom szó arra utal, hogy a kutatásnak nem szabad hazudnia - akár közvetlenül, akár közvetve, az elméleti vagy kísérleti eredmények ferdítésével vagy elhallgatásával, bárki érdeke is kívánja azt.

Az első típusú kutatási témák esetében a megbízhatóság és objektivitás az irányítók érdeke is - hiszen azon területek eredményeiből lesznek majd fegyverek és a teljes centralizálást lehetővé tevő technológia; más kérdés, hogy az eredményekből mennyit engednek "kiszivárogni" (lásd: nyitottság). A köznép lekötésére használt második típusú kutatások esetében azonban rendkívül gyakori, hogy vétenek e három szabály ellen.

Az okok és miértek ismét a finanszírozásban keresendők. Egy kutatást akkor tartanak sikeresnek, ha annak következtetései rávilágítanak valamilyen fontos problémára, vagy egy már ismert probléma megoldására. Mivel a kutatási projektek finanszírozásának többsége nem egyszeri forrás biztosítását jelenti, hanem folytatólagos, azok a projektek tudnak fennmaradni, amelyek "izgalmas" részeredményeket produkálnak. Ha e részeredmények a megbízó szempontjából is "izgalmasak" (értsd: érdekeinek megfelelnek), akkor a siker még nagyobb - a várható pénzmennyiség is több.

Mindebből érezhető, hogy a köznép által is elérhető kutatási eredmények (a második kategória) zöme nem felel meg a megbízhatóság, objektivitás és pártatlanság feltételeinek. Ha egy második kategóriás kutatás nagy nyívánosságot kap, akkor pedig biztosak lehetünk benne, hogy annak célja kizárólag a propaganda - állításai és következtetései pedig nagy eséllyel a valóság szöges ellentétei (lásd még: disszociáció, duplagondol).

Nyitottság Szerkesztés

A nyitottság elve azt követeli, hogy a kutatási eredmények elérhetők legyenek bárki számára. A végső célja ennek az elvnek az eredmények monopolisztikus felhasználásának megakadályozása - egy centrális, technológiára épülő hatalmat sokkal nehezebb kiépíteni, ha a hatalom technológiáját (vagy annak ellenszerét) bárki megépítheti a sufnijában.

A nyitottság teljesülését két irányból vizsgálhatjuk. Az első vonatkozás az ún. titkosított kutatási projektek létezése. A titkosított kutatások egyáltalán nem ritkák. Valójában a korporációk által fizetett kutatások elsöprő többsége titkosított, hiszen a magánvállalatok legjobb érdeke az eredmények elérhetetlenné tétele a versenytársaik számára. Kevesen látják be, hogy egy jól fizető, titkosított kutatási szerződés aláírásakor megszegik a tudományos etika szabályait - az aláírás pillanatában ezek a kutatási projektek már erkölcstelennek minősülnek és hosszú távon valószínűleg közvetlenül szolgálják a centralizációt. Vegyük észre, hogy ezek a kutatások egyenesen mennek szembe a nyitottság elvével, azaz az eredményeket a köznép számára csak akkor teszik elérhetővé a "tulajdonosaik", amikor azokat már veszélytelennek látják - a saját hatalmukra.

A másik vonatkozás a kapitalista értékrend érvényesülése a nem titkosított kutatási eredmények hozzáférhetőségében. Hogy ezt jobban megértsük, tisztában kell lennünk a tudományos publikálás jelenkori (2012) rendszerével.

Jelenleg a "kommersz" (nem titkosított) kutatás publikálása döntő többségben lektorált tudományos folyóiratokban történik. E folyóiratok nemzetközi szerkesztőséggel és tulajdonosi körrel rendelkeznek és az a feladatuk, hogy témájukon belül a világ összes kutatási eredményének helyt adjanak. Egy folyóirat témája lehet általános (pl. fizika), de nagyon specifikus is (pl. atmoszférikus modellek a globális felmelegedés kutatásában, Doppler-effektus, stb.). A publikálás menete a következő: a kutatást vezető kutató összefoglalja a csoportja eredményeit egy tudományos cikkben, amit értékelésre elküld egy folyóirat szerkesztőjének. A szerkesztő elolvassa a cikket és ha azt publikálásra érdemesnek találja, elküldi néhány (3-5) nemzetközi lektornak. A lektorok maguk is kutatók és a lektorálást önként végzik (lásd még: önzetlenség), saját területükön belül. Ha a lektorok egyetértenek abban, hogy a cikk publikálásra érdemes, az megjelenik a folyóirat egyik következő számában. A publikálásért a kutató semmilyen anyagi fizetséget nem kap - egy kutató "értékét" azonban az általa publikált cikkek mennyiségéből és minőségéből vezetik le. Ez az "érték" határozza meg többek között a kutató által elnyerhető támogatások mértékét is - érezhető tehát, hogy közvetve "megéri" publikálniuk, akkor is, ha közvetlen kompenzációt nem kapnak érte.

A csavar most jön: a tudományos folyóiratok - annak ellenére, hogy ingyen jutnak kutatási eredményekhez - nem teszik közre a hozzájuk beküldött cikkeket ingyen. A cikkek nagy része online adatbázisaikból elérhető, azonban a letöltésekhez előfizetésre van szükség. Egy éves előfizetés ára egy nevesebb adatbázisra 2012-ben $10,000 és $1,000,000 között mozog - egyetlen cikk letöltésének ára előfizetés nélkül pedig $30-$100 (vagy ezeknek megfelelő deviza). Megjegyzésre érdemes, hogy a cikkek egyenkénti vásárlása "vakon" történik, azaz a vásárló nem tudhatja előre, hogy az általa megvásárolni kívánt cikk tartalmazza-e a keresett eredményt. Viszonyításképpen: 2012-ben 1 liter üzemanyag átlagos ára $1 (USA) vagy $2 (Magyarország).

A kutatási eredményeket megismételhető formában az ilyen lektorált cikkekben teszik közre. A "kommersz" napilapokban, hetilapokban és a televízióban megjelenő "kutatási eredmények" alapján nem ismételhető meg egy kutatás, azaz az eredmény bárki számára nem állítható elő újra - ami az egyetlen módja a kutatás "elérhetővé" vagy "nyitottá" tételének. A nyitottságot tovább korlátozza, hogy egyetlen cikk megvásárlása általában nem elég a megismételhetőséghez, mivel a cikkek nagy része hivatkozik sok előző publikációra, amik általában mind szükségesek a reprodukcióhoz - és ezek többnyire más adatbázisokban, más folyóiratok alatt találhatók.

2012-ben tehát "bárki" számára nem nyitottak a kutatások. A titkosított kutatási eredményekhez semmilyen hozzáférés nincs, a kommersz eredmények pedig borsos áruk miatt csak korlátozottan elérhetők. A 2012-es helyzet az, hogy az adatbázisok többségéhez csak fejlett országok nagy egyetemei férnek hozzá - a fejlődő országok legtöbb egyetemének gondot jelent az előfizetések megvásárlása. Magánszemélyek számára pedig marad a cikkek egyenkénti vásárlása, ami - kijelenthetjük - az egyéni kutatási törekvések 99%-át meghiúsítja.

Ad blocker interference detected!


Wikia is a free-to-use site that makes money from advertising. We have a modified experience for viewers using ad blockers

Wikia is not accessible if you’ve made further modifications. Remove the custom ad blocker rule(s) and the page will load as expected.

A Wikia-hálózat

Véletlen wiki