Jelentése[]
A kollektív vagy társadalmi amnézia arra a jelenségre utal, hogy egy társadalom egymást követő generációi - bizonyos hatalmi beavatkozások hatására - nem rendelkeznek kollektív emlékekkel az előző generációk életéről. A jelenség oka általában az egymást követő generációk elszigeteltsége, akár testi, akár szellemi értelemben - az elszigeteltség a közlés hiányát okozza, így a fiatalabb generáció nem szerez elegendő információt az előző generáció életéről.
Jelentősége és hatásai[]
A kollektív amnézia legjelentősebb hatása az ún. derivatív vagy relativisztikus értékrend kialakulása a társadalomban. A derivatív értékrend azt jelenti, hogy - általában a legfiatalabb generáció tagjai - nem rendelkeznek "abszolút" vagy "normális" értékrenddel. Számukra az élet minőségének megítélése kizárólag a különbségképzésen alapulhat, a különbségképzés referenciája pedig csak a saját jelenlegi életük lehet. Egyszerűbben fogalmazva: e generáció tagjai csak azt érzik, ha az életminőségük romlik az éppen aktuálishoz képest; azt nem, ha az már eleve rossz.
Egy kollektív amnéziában tartott társadalom egyéneinek jogai és szabadsága úgy vehetők el az őket irányító hatalom által, hogy az egymást követő generációk nem érzik ennek erőteljes hatását, hiszen a legfiatalabb generáció csak annyit érez, hogy az életük "ma" "egy kicsit" rosszabb, mint "tegnap". Ily módon a társadalom szuverenitása fokozatosan, lépésről lépésre teljesen leépíthető, anélkül, hogy az engedetlenség esélyével komolyan számolni kellene.
A szabadságjogok leépítésének koholt okai különfélék lehetnek. A leggyakoribb technika a végtelen háború képzete.
Egy, a külső hatalom által disszociációban és kollektív amnéziában tartott társadalommal elegendő idő alatt bármi megtehető, az bármilyen mértékben eltorzítható, hiszen a társadalom tagjai nem képesek észrevenni, hogy manipuláció alatt állnak. E két tudatzavar mesterséges előidézésével a társadalom pszichológiai védekezési mechanizmusa teljsen megsemmisíthető.
Propaganda[]
A kollektív amnézia előidézésének legegyszerűbb módja két vagy három egymást követő generáció mesterséges elszigetelése. Történelmi források alapján ez az ókorban fizikailag történt (a spártai gyermekeket elválasztották szüleiktől, illetve gondoljunk a könyvégetésekre). Manapság az elszigelelés szellemi úton működik, a szomszédos generációk (gyermekek szülők és nagyszülők ellen) egymás ellen fordításával és a családok felbontásával.
Gyógyír[]
A naív gyógyír (a jelenlegi új generáció kibékítése a szüleikkel és nagyszüleikkel) nem gyógyír a kollektív amnézia hosszú távú hatásainak leküzdéséhez, ugyanis az öregebb generációk kollektív amnéziája által okozott kár ezzel a lépéssel már nem hozható helyre. A gyógyírt a társadalom által elfelejtett közös tudás helyreállítása és rögzítése jelentheti.