Irányítók-wiki
Register
Advertisement

A Gresham-Kopernikusz törvény kimondja, hogy ha egy gazdasági rendszerben kétféle pénznem van forgalomban, a rosszabbik fogja kiszorítani a jobbat (értékállóbbat) a forgalomból. A törvényt bár Thomas Greshamról nevezték el, valójában Nicolaus Copernicus fektette le 1526-ban Monetae cudendae ratio című tanulmányában.

Magyarázat[]

Azon piaci szereplők, akiknek mindkét pénznemből van a birtokukban, a rosszabbikat fogják költeni, mert szabadulni akarnak tőle, és a jobbat fogják tartalékként félretenni. Így a rosszabb pénznem fog forogni a gazdaságban, kiszorítva a jobbikat, amely forgalmon kívüli tartalékként fog felhalmozódni a gazdasági szereplőknél.

A jelenség öngerjesztő, mivel a rosszabb pénznem forgási sebessége nő általa, a jobbiké pedig csökken, ez aztán további pénzbőséget és ebből eredő értékvesztést fog okozni az előbbi, és további pénzszükséget s ebből eredő felértékelődést fog okozni az utóbbi esetében.

Tágabb értelmezés[]

A Gresham-törvény átvitt értelemben alkalmazható a történelemtudomány, a szociológia és a játékelmélet világában, így alkalmazható a közgazdaságtantól elvonatkoztatva az élet más területein: politika, harcászat, sport, stb. - gyakorlatilag minden olyan helyzetben, ahol kettő vagy több résztvevő egymás ellenében próbál eredményt elérni.

A Gresham-törvény szerint ilyenkor az erkölcsi szint fordított arányosságú együtthatóként szerepel a sikeresség esélyének meghatározásában. Egyszerűbben fogalmazva: két küzdő fél közül egyenlő erő és esélyek mellett mindig az erkölcsileg alacsonyabb szintű fog győztesként kikerülni.

(Lásd még: Káini modell)

Advertisement