Bevezetés[]
A globális felmelegedés annak a megfigyelésnek a neve, mi szerint a Föld átlagos felszíni hőmérséklete a XIX. század eleje-közepe óta kb. 0.8 Celsius fokkal nőtt. A globális felmelegedés legbefolyásosabb nemzetközi "hatósága" az Intergovernmental Panel of Climate Change (azaz a Kormányok között felállított Klímaváltozás Tanács, IPCC). Az IPCC szerint a világ tudósainak 99%-a egyetért abban, hogy a jelenkori globális felmelegedés oka az emberi tevékenység, legfőképp a fosszilis energiahordozók használata. Az IPCC szerint a világ összes ipari országának nemzeti tudományos akadémiái egyetértenek ebben a kérdésben.
A "hivatalos" nézőpont[]
A "hivatalos" szó definíciója itt: az IPCC szerint, illetve az IPCC által végzett tanulmányok alapján. Jelentése nem "a legszélesebb körben elfogadott". Le kell szögezni, hogy a "bizonyításnak" két része van, amiket az emberek hajlamosak összemosni vagy egymás helyett használni. A "bizonyítás" két dolog mellett érvel: 1. A globális felmelegedés létező jelenség és a következményei katasztrofálisak lesznek. 2. A globális felmelegedés oka az emberi ipari tevékenység. Fontos (lenne) szem előtt tartani a két állítás egymástól való viszonylagos függetlenségét.
Az első állítás elsősorban műholdas és léggömbös méréseken alapszik. A műholdas mérések a Föld felszíne által kibocsátott infravörös sugárzás intenzitásának mérésén alapulnak. A léggömbös módszer a légkörben méri a hőmérsékletet bármilyen egyszerű hőmérsékletmérési elv (pl. hőtágulás) alapján, a magasság függvényében is. Az első állítás első részéről (ti. hogy a Föld átlagosan melegszik) kijelenthetjük, hogy kísérleti tény. A következtetésben rejlő statisztikai határozatlanság azonban megkérdőjelezheti a tény jelentőségét (értsd: szűrt és erősen átlagolt eredményeken alapul).
Az első kijelentés második része (ti. hogy a globális felmelegedés következményei katasztrofálisak lesznek) vitatott. Az IPCC jelentések két fő hatásról számolnak be: a sarki jégtakaró zsugorodásáról vagy eltűnéséről és a mikroökonómiai hatásokról. A sarki jégtakaró zsugorodása ismét műholdas területméréséken alapul. Az IPCC szerint a sarki jég zsugorodása megsemmisíti a sarki élővilágot (kedvelt kabalaállataik a jegesmedvék és pingvinek), valamint az elolvadt jég megemeli majd a világtenger szintjét, ami az óceánparti városokat áradással fenyegeti. Mikroökonómiai hatások alatt azt értik, hogy a melegebb éghajlathoz a helyi élővilágok nem tudnak majd alkalmazkodni, ami élelmiszerhiányhoz fog vezetni. Kevésbé ismert, de nem kevésbé hangzatos "következménynek" tekintik többek között a nukleáris háborút is [1].
1. ábra: A sarki jég vizsgálatán alapuló légköri hőmérséklet - légköri szén-dioxid koncentráció korrelációja.
A második fő állítás indoklása a következő gondolatmeneten alapul:
1. A szén-dioxid gáz légköri koncentrációja hatással van a légkör és a földfelszín hőmérsékletére (nagyobb koncentráció nagyobb hőmérséklethez vezet).
2. Az emberi ipari tevékenység a fosszilis energiahordozók használata miatt emeli a légköri szén-dioxid koncentrációt.
3. Következésképpen az emberi ipari tevékenység okozza a globális felmelegedést, ezzel együtt a fejlett emberiség a felelős a globális felmelegedés szörnyű (de egyelőre feltételezett) hatásaiért.
Az első gondolatot alátámasztják elméleti és empirikus (megfigyelésen alapuló) módon is. Elméletileg a szén-dioxid ún. üvegházhatású gáz, hiszen molekuláris szerkezete miatt ún abszorbciós sávja van a hősugárzás szempontjából meghatározó hosszúhullámú infravörös tartományban (5-10 mikrométer hullámhossz). Az abszorbció miatt a légkörben lévő szén-dioxid a földfelszínről visszaverődő hősugarakat elnyeli vagy visszaveri, így az atmoszféra hőveszteségét csökkenti. A csökkenő hőveszteség növekvő egyensúlyi hőmérséklethez vezet.
2. ábra: Légköri szén-dioxid koncentráció az idő függvényében.
Az empirikus magyarázat kizárólag a sarki jég vizsgálatán alapszik. Lényege, hogy bizonyos módszerekkel a sarki jégben oldott szén-dioxid mennyiségét és a sarki jégminta korát is képesek mérni. Ismerve a jégminta korát, további izotópos vizsgálatokkal megbecsülhető a jégminta környezetének átlaghőmérséklete a jégminta korában. E mérések alapján több látványos grafikont publikáltak. Egy példa látható az 1. ábrán ([[2]]).
A második gondolat alátámasztásaként szoktak hivatkozni az ipari fellendülés óta tapasztalt szén-dioxid koncentráció növekedésére. Egy sokszor hivatkozott grafikont mutat a 2. ábra ([[3]]). A növekedés ismét kísérleti tény. A növekedés oka (ti. emberi tevékenység) feltételezés.
A "hivatalos" álláspont kritikája[]
A "hivatalos" álláspontot rendkívül sok irányból támadják. Érzékletesen azt is mondhatjuk, hogy jóval több vitatott aspektusa van, mint vitatatlan. Ebben az alfejezetben rendszerűen megvizsgáljuk az előző alfejezetek állításait azok érvényessége szempontjából. Megjegyzésre érdemes, hogy a vélemények és ellenvélemények rendkívüli bőségében nagyon nehéz határozott elméletek felállítása, akár pro, akár kontra.
A 99%
Az emberi eredetű globális felmelegedés elméletének egyik tudományos és logikai szempontból abszurd, de gyakran hangoztatott alátámasztása a következő: "a világ tudósainak 99%-a egyetért abban, hogy az emberi által okozott globális felmelegedés valós probléma". Egyesek szerint ez egy egyszerű hazugság ([[4]]) és a "tudósok 99%-a" vagy nem tud róla, hogy egyetértene ebben a kérdésben, vagy ahhoz a részükhöz tartozik, akik hiába kérték a saját nevük eltávolítását az IPCC "szakértői listájáról". Mi több, az említett "szakértői lista", ami alapján a fenti megállapítást levonták, nem csak kutatókat tartalmaz: a szakértők többsége politikus, közgazdász vagy jogász.
Ami a tudósokat illeti, gyanítható, hogy egy részük meggyőződése ellenére helyesli az elmélet következtetéseit (vö: tudományos eretnekség), egy részüket pedig egyáltalán nem érdekli az elmélet (sem pro, sem kontra), de helyesli a következtetéseit. Ennek oka a tudományos finanszírozás jelenlegi globális rendszerében keresendő. A "kommersz" (köznép számára is elérhető) tudományos kutatás nagy részét egyetemeken végzik. A nem vallási egyetemek karai döntő többségének finanszírozása nem állandó forrásból származik, hanem az egyetem professzorai által elnyert kutatási támogatásokból ("grants"). E támogatások többsége állami vagy ipari szervezetektől származik. Az állami támogatások elnyerésének egyik kritériuma, hogy a kutatás társadalmilag "fontos" területet célozzon: ha a kutatási terv a globális felmelegedést okozó szén-dioxid kibocsátás csökkentésére irányul, sokkal nagyobb eséllyel lesz sikeres, mint ha a galambok parazitáinak nemi életét célozná. Más szóval, azt, hogy mi a "társadalmilag fontos", többnyire az adott állam határozza meg (hogy mire ad pénzt). Amennyiben a forrás ipari szervtől származik, a helyzet nagyjából ugyanez: az ipari szervnek az állam által szabott törvényeknek és szabályozásoknak kell megfelelnie; ha azok a szén-dioxid kibocsátás csökkentésére kényszerítik, az ipari szerv is ezeket a kutatási terveket fogja támogatni, a saját érdekében (a tudomány jelenlegi működéséről bővebben a "Tudományos elfogultság" cikkben olvashatunk). Mindebből sejthető, hogy ha egy professzor vagy tudományos vezető anyagi forrásokhoz szeretne jutni, célszerű az antropomorf globális felmelegedésről, mint valós problémáról írnia a pályázataiban. A megvalósult tudományos kutatások nagy része tehát a globális felmelegedést akár őszintén, akár színlelve felhasználja a kutatás népszerűbbé, finanszírozhatóbbá tételéhez. Az eredményeken keresztül pedig mindez tovább táplálja az elmélet megingathatatlanságát.
A hőmérséklet növekedése
A Föld légkörének átlagos hőmérséklete a legtöbb mérés alapján valóban növekvő törekvést mutat. Ez a növekvés 1900 és 1910 között indult és napjainkban is tart. Az átlaghőmérséklet 1910 óta kb. 0.8 Celsius fokkal nőtt. A hőmérséklet emelkedése földrajzilag nem egységes: a legnagyobb hőmérsékletnövekdést az Északi Sark NY-i részén és Ázsia egyes területein mérték. Az IPCC által használt klímamodellek több lehetséges előrejelzést adnak a felmelegedés további menetére: a legrosszabbra számító szimulációk szerint a következő 100 évben további kb. 3 Celsius fok növekvés várható. A legjobb hiszemű modellek kb. 1 fok növekedést jósolnak - érdekesség, hogy a változatlan légköri szén-dioxid koncentrációval számoló modell is monoton növekvést jelez a következő 100 évben, a melegedés látható lassulása nélkül. A számítógépes modellek megbízhatóságát ebben a szócikkben nem tárgyaljuk. Részletesebb leírásért lásd a Tudományos elfogultság szócikket.
A hőmérséklet növekedését a kritikák többsége nem vitatja. Fontos azonban észrevenni, hogy a globális felmelegedés közismert "elmélete" nem csupán azt állítja, hogy a Föld légköri hőmérséklete növekszik: azt állítja, hogy ennek az emberi tevékenység a legerősebb oka. A kritikák többsége tehát ezt a gondolatot támadja.
Közismert tény, hogy a Föld hőmérséklete a történelem során sosem volt nagy léptékben állandó. Lehűlések (legutóbb a XVI. és XIX. sz. között) és felmelegedések (legutóbb a X. és XIII. sz. között) követték egymást. A történelemtudomány általános véleménye szerint e felmelegedések függetlenek voltak az emberi tevékenységtől, hiszen azokban az időkben még nem volt jellemző a fosszilis energiahordozók nagy mértékű égetése. További kritika, hogy a XX. századi felmelegedés sem követi határozottan az ipari tevékenységet: a felmelegedés jóval az ipari fellendülés előtt kezdődött; a nagy ipari forradalmat követően pedig lehűlést tapasztaltak.
A Nap
A Naptevékenység (vörös), a hőmérséklet (kék) és a szén-dioxid koncentráció (szürke) alakulása a XIX. század közepétől napjainkig.
A leggyakoribb ellenvélemény szerint a Nap okozza a globális felmelegedést. A naptevékenység és a Föld felszíni hőmérsékletének időbeli alakulása között egyértelmű (és nyilvánvaló) összefüggés van. A naptevékenység a XX. század eleje óta folyamatosan növekszik, ciklusai pedig rövidülnek.
A sarki jég kérdése Régebbi korokban készült térképeken úgy látszik, mintha a kontinensek területe valamivel nagyobb lett volna, vagyis a tengerszint a múltban is folyamatosan emelkedett. A sarki jég olvadását eszerint nem a jelenkori emberi tevékenység okozza. A kutatók ezt úgy magyarázzák, hogy a korabeli térképek egyszerűen pontatlanok, bár Hollandia puszta léte is bizonyítja, hogy régebben a tengerszint alacsonyabb volt.
A szén-dioxid üvegházhatása A földi légkör 0.35 ezreléke, vagyis 0.00035-öd része szén-dioxid. Vagyis ennek üvegház-hatása ahhoz mérhető, mintha a Föld felszínének 0.00035-öd részét üveggel borítanánk be. A föld felszíne 510 072 000 négyzetkilométer - tehát az üvegfelület mérete 178 525 négyzetkilométer lenne. Felmerül a kérdés, hogy egy ekkora üvegfelület (egyben vagy több részre osztva) az egész föld klímájára milyen mértékben tudna hatni?
Az antroporf elmélet