A lény leírása[]
Jahve kultusz egyetlen istensége amit a zsidók és a filoszemita vallási irányzatok (Pl.: Jehova tanúi) imádnak. Eredendően a héberek (később szefárdi zsidók) istene volt de nem tisztázott körülmények között a hitszegő kazárok (askenazi zsidók) egy része áttért a babilóniai talmudista zsidó vallásra és zsidóként menekültek el kazárországból.
Írása: YHVH kiejtése: Jahve. Fizikai megjelenése: tiltották az ábrázolását de egyesek (vad)szamár fejel írják le.* Egyesek szerint a héberek totem állata a vadszamár volt. Szereplése irodalomi művekben: Bibilia, Kumráni tekercsek, apokrif iratok, Tóra, Nevi'im (a proféták), Ketuvim (írások).
A manikeisták (Máni követők) az anyag teremtőjével azonosítják aki azonos a keresztény sátánnal. A bogumil később katar mozgalmakban izrael istene a sátán azaz a lelket anyagba börtönöző istenség ami eredendően gonosz és rossz. Ez egybecseng gnosztikus tanokkal.
Tévesen Jehovának (Jehova) írják és ejtik egyesek. Ennek ellentmond az a tény hogy a közel keleten a lágy hangok és kiejtések ritkák voltak abban az időben mikor a héber zsidók vallási kultusza kialakult(Mózesi kor). A Jehova egyfajta százmisztikai és filoszemita "reklám névként" jött létre. Számos orientalista elveti ezt az elnevezést. Lágyabb magas magánhangzók megjelentetése direkt való módon az európai népek számára való könnyebb kiejtés és rokonszenvesebb hangzás miatt teremtődött. A magyar ókori szkíta nyelv származása miatt ami később szerencsétlenül "ellágyult" a nyelvújítás után ezek a hangok és gondolkodási mód nem idegen és ismeretlen.[A csángó nyelv őrzi eredeti hangzását.] A "hé" betű a héber ABC-ében ötödik betű "Heh" (latiban "h") magánhangzó betűként (a), á, e(?), é, o, ó csak szó végén van!* Így a "Jehova/Jahova" hibás! Az "e" és "o" nem stimmel. Ugyanakkor elírásnak is vélik.
Jáhve elnevezés hibás ugyanis magánhangzóbetűk (mater lectionis) – A ה hé, ו váv és י jod bizonyos helyzetekben magánhangzókat jelöl. Ilyenkor nevük magánhangzóbetű (héberül אִמּוֹת הַקְּרִיָּה immót haqqərijjá olvasási anyák vagy anyabetűk). Az א álef is idetartozik, de á-ként való alkalmazása az arámban szokásos és nem a héberben!*
Tudós Takács János aki maga is tanulta a héber nyelvet és írást zsidók istenének nevét Jahve-ként említi és figyelmeztet a Jehova hibás mivoltjára.*
Néhány (mai) írásban és közbeszédben helytelenül az "Isten" szóval jelölik a nevét, az Isten kifejezés Yotengir/Yotengrit és Istengrit/Iztengrit (Is/Iz=lélek, tengrit="isten", (ős)tenger) szavakból keletkezett Szent István apostoli király uralkodása után. Ugyanakkor ellentétes szellemiséget képvisel és régebbi eredetű(Lásd.: Nimródi ősvallások és ábrahámita vallások). Az Isten szó magyar eredetű kifejezés, a héberek még a "Baál, Bál" (=Úr) goyim kifejezést sem használták az "Úr" megnevezésére, az Elohim-ot használtak. Vallásos zsidók Adonáj kifejezést használják, "Isten, God, Gott, Dieu, Bóg, Dio, Dominus szavakat félrevezetésként írják/mondják.
Név[]
A Tetragrammaton vagy Sem-he-meforas, isten kimondhatatlan szentnek tartott neve, amit soha nem mondanak ki. Hetvenkét szótagból és 216 betűből áll. Gyakorta az Adonaj, Úr szóval helyettesítik de előfordul hogy Jahvénak írják. Ebben az elrendezésben kabbalai fejtegetéssel az Apa (Chokmah) betűje a yod(10), az Anyáé (Binah) a hé(5) és a fiúé (Chesed, Geburah, Tipheret, Netzah, Hod, Yeshod) a vau (6) Lány/Menyasszony (Malkhuth) batűje hé(5).1 Értelmezése: Jod (Y(10)), He(H(5)), vau/vav (V(6),He (H(5)= YHVH=10-5-6-5 (26), Yod+Heh+Vav+Heh. A héber írás tisztán mássalhangzó, pontozatlan írásban a rövid magánhangzók nem jelennek meg, a hosszú magánhangzókat azonban a héber tudja jelölni. Erre három betűt: a hé-t (ה), a váv-ot (ו) és a jod-ot (י) alkalmazzaírás így a "YaHVe" mintára a mássalhangzók közé "a (á)" és más magánhangzókat teszünk mint érdekesség: YaHaVaHa, YeHeVeHe (magas magánhangzóval), YaHu(ú)VaH, YaHuVaHe ... stb.
Tagolása: Yah-Ve. (van+Ő)
Jahve jelentése tisztázatlan. Egyes elméletek szerint: „én vagyok, aki vagyok”, "aki van", "aki itt(jelen) van".
Krisztus előtti időkben nem ejtették ki Jahve nevét, utaltak rá: "Úr, izrael ura, urunk."
Egyéb elnevezései, megnevezései: Adonáj (Úr), ha-Sém (a Név), El-Saddaj(a), Eloh, Elohim.
"A kimondhatatlan itt azt jelenti, hogy a zsidó-héber írás szerint négy betű jelezte az Úr nevét, a J, a H, a V, és még a H. Ezt a JHVH-t probálták ejteni Jahvénak, Jehovának, de tulajdonképpen kimondani sem volt szabad, ezzel is fokozva az Isten misztikus jellegét. Az elohim forma - az más. Ez az akkori közel-keleti népek egyik Isten-elnevezése(Értsd: városállamok istenei), annak is a többes száma. Eloh, Ala, Alah, később Allah úgy általában jelentette az Istent egy sor sémi nyelvben." (F.: Türk Attila A zsidó nép története, 30.oldal)
" Adonaj(magyarul Uram, Uraságom) Isten egyik neve, megszólítása a hagyományos zsidó vallási gyakorlatban. Ez a megszólítás önállóan is sokszor előfordul az Ószövetségben, ám ezen felül a legtöbb esetben, amikor JHVH szerepel Isten neveként, szintén az Adonáj szót olvassák helyette." (Ábel-Zsuzsanna Képes Bibliai Lexikon, 9.oldal)
"Elohim(magyarul isten, pontosabban istenség)Isten egyik elnevezése az Ószövetségben. Eredetileg többesszámú jelentésű: istenek, ám a héber nyelv az elvont főneveket mindig többesszámú alakkal fejezi ki. A zsidó hagyomány szerint akkor szerepel a B. Elohim, ha Isten ítélő tulajdonságát kívánják hangsúlyozni.(...)" (Ábel-Zsuzsanna Képes Bibliai Lexikon, 41.oldal)
"Isten nevei Az ószövetség Isten különféle elnevezésekkel jelöli. ... különféle nevek más-más isteni tulajdonságot fejeznek ki: Elohim - társadalmi törvényeket alkotó és ítélő(Megj.: papság törvénykezett és ítélt), Jahve - irgalmas isten, ígéretek megvalósítója, El Sadáj(Hatalmas Úr) - úr végtelelennek hitt hatalmát fejezi ki. Az égő csipkebokor így nyilvánítja ki nevét Mózesnek: "Jahve, atyáitok Istene ... küldött hozzátok. Ez az én nevem minden időkre, s így kell neveznetek nemzedékről nemzedékre."(Kiv 3,15) ... A bibliakritikai iskola túlzó ága valamennyi istennév-változathoz más-más forrás feltételez, ezt külömbözö szynű nyomtatásban jelentették meg: szivárvány-biblia. A JHVH nevet eges szekták így olvasság: Jehova. Ez azonban téves olvasat, a tévedés a héber írásmod sajátoságaigainak hibás értelmezéséből ered. Újszövetségben Jézus Istent Atyának, Úrnak nevezi." (Ábel-Zsuzsanna Képes Bibliai Lexikon,könyve nyomán, 41.oldal)
Kiv(Mozes II) 3,15 Azután Isten azt mondta Mózesnek: "Ezt mondd Izrael fiainak: Az Úr, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökké, és ez az én emlékezetem nemzedékről-nemzedékre. (2010es Károli Bibliában ugyan ez, 62. oldal.)
Jahve vagy gyakran Jehova(hibásan), Isten neve az Ószövetségben. Elsősorban mint tulajdon név volt használva: "a zsidók Istene " s így megtudták különböztetni a körülöttük élő népek isteneitől. A magyar Bibliában ez a kifejezés nem található, s ezért nehéz röviden megtárgyalni, de ha további információ érdekli kérjük írjon a megadott címre. Ez a téma a következő idézetben van a legjobban kifejezve: 1Mózes 33:20 Isten, Izráel Istene.* 1Mózes 33:20 "Majd oltárt állított oda, és így nevezte el: Isten, Izráel Istene!" Értelmezése: "Az Úr, Izráel Úra!" A feltevés helyes ugyanis ekkor alakították ki saját istenképüket és megfelel az értelmezés a monoteizmusnak.
"JHVH a négy betűs héber istennév. Hagyományos zsidó felfogás szerint jelentése örökkévaló. Egyesek szerint YHVH lehetséges olvasata: Jahve(léteztető). Vallásos zsidók a jvhv betűcsoport helyett általában Adonájt(uram) olvasnak, s ennek magánhangzónak figyelmeztetésül a JHVH alá és mellé hangzóegyüttes téves összeolvasásából keletkezett a Jehova alak. Hagyományos felfogás szerint akkor szerepel a bibliában a jhvh, ha isten irgalmas voltát kívánják hangsúlyozza. (...) A bibliakritika viszont úgy véli, hogy a jhvh névalak az úgynevezett jahvita kódexből ered. Időnként azonban a jhvh helyett az Adonájt kell olvasni, hanem Elohimot, s ennek megfelelően ezek a magánhangzók szerepelnek a szó "pontozásában"." (Ábel-Zsuzsanna Képes Bibliai Lexikon, 76.oldal)
Bibliai megjelenés[]
Az alábbi történet azt az ószövetségi történetet meséli el amikor Cippora körülmetéli fiát Gersont ugyanis annak nem választották le előbőrét a nyolcadik napon héber szokás szerint(bár rabbi sem volt a közelben), ugyanis Mózes és Jetrónak más eltérő szokásaik voltak. És éjszaka tolvajként jött az úr:
" Cippora gondolatait hirtelen zaj szakította meg, sziszegés és zizzenés hallatszott kívülről, mintha kígyó feszülne ívbe, és az asszony testén jeges borzongás futott át. Hevesen dobogó szívvel ült fel. ...furcsa dudorodás vélt a sátornyílás felé közeledni lassan de biztosan. ... A sátorba bűz szivárgott be, Cipporát arra a zsíros füstre emlékeztette, amely az oltárról szokott felszállni, valahányszor apja az isteneknek véres húsdarabot mutatott be feláldozásul. -Férjuram! - szólt ismét, de választ most sem kapott. És most eszébe jutott az a különös történet, amelyet a férje akkor mesélt el, mikor először bejelentette, hogy vissza kell térnie Egyiptomba... nyanyáját legeltette a hegyek közt a vadonban, amikor különös látvány lett figyelmes: égő csipkebokorra, amely azonban nem égett el: Aztán hangot hallott, amely mintha a bokorból jött volna, a hang "atyáid Istené"-nek nevezte magát. Az isten neve Jahve volt. ... Most már nem tudott úrrá lenni(Cippora) a mellét feszítő rettegésen. Saját népének szellemei és démonai annyira ismerősek voltak már, hogy nem tudták megijeszteni, ám férje idegen volt, akinek szokásai szintén furcsák és különüssek voltak. ... Most felismerhetetlen hang ütötte meg Cippora fülét: lehetett a köveken csörgedező víz zaja vagy pálmafák közt susogó éjjeli szél. Pillantását valami a sátor bejáratához vonzotta, és látta, hogy ezüstszerű köd gomolyog befelé, mint a hajnal, de fénye a telihold ragyogására emlékeztetett. Ahogy frissítő örvényként beáramlott a sátorba, a gomolygás körbevette a fekhelyt, amelyen Cippora, Mózes és Gerson úgy feküdt, mint ezüst tóban lebegő felhősziget. Milyen szép - gondolta magában Cippora, akit a látvány és a hang megnyugtatott és elbűvölt. Fel akarta kelteni férjét,... ám a köd torkáig hatolt, és megakadályozta, hogy szóljon. A gomolygó ködből most egy alak bontakozott ki, és a fiatalasszony mintha egy ember formáját látta volna, vagy ahhoz hasonlót, ami azonban egyáltalán nem olyan volt mint egy ember. Az alak duzzadni és puffadni kezdett, mint egy hulla, amely túl sokáig volt vízben, aztán Cippora látta, hogy tágra nyitja a száját: két sor megsárgult és görbe szamárfog tárult fel, amelyek közé hús- és csontcafatok szorultak, szemgolyók, ujjbegyek és tüdők, fejbőrök, vesék felismerhető darabjai. Szótlan rettenettel figyelte, ahogy a szája lassan megközelíti alvó férjét, és abban a hatalmas bendőben kebelezi férjét, a lábát, a kezét, a karját, a mellkasát és a combját, míg a testnek csak egyetlenegy része maradt látható, az a szerv, amellyel Mózes először termékenyítette meg méhét. Cippora felriadt a lidércnyomásból. Égett a szeme, fájt a feje, összerezzent, ahogy visszaemlékezett az óriási állkapocsra... Aztán vihogást hallott kíntól, valaki olyan közelről vihogott, hogy még a lélegzetét is hallotta és akkor már tudta nem álmodik. ... Akkor valami hirtelen megmozdult a sátor csendes levegőjében. Cippora enyhe szellőt érzett, de csak egy árnyat látott. Ezúttal azonban Mózes felriadt, zavartan felült és karját védekezően maga elé emelte, mintha ütést akarna kivédeni.Cippora inkább érzékelte, mint látta férje ellen irányuló támadást, és anélkül, hogy hogy meg tudta volna magyarázni, biztos volt benne, hogy a behatoló azért jött, hogy megölje Mózest. Azon nyomban lehajolt ... és megragadta a kovakövet. (...) Cippora most már tudta, hogy Mózesnek és nem az apjának volt igaza. Az isten, akihez Mózes imádkozott az isten aki Mózest szólította és Egyiptomba küldte, választott nép elsőszülött fiaitól vért és húst követelt. Aki a sátorba behatoló angyal vagy ördög, vagy talán maga isten, azzal a feltett szándékkal jött, hogy megbüntesse Cippora férjét és fiát vivel figyelmül hagyták a ... szent rituálét. " (részlet a Jonathan Kirsch - Szajha az út mentén c. könyvből, 153.-157.oldal)
A Biblia a továbbiakban számtalanszor idézi fel Isten képét. A mindenható néha csavargó, aki poros lábbal bukkan fel az ajtóban, és hálásan fogadja a tejet, vajat és a borjúhúst (Ter 18:8) Máskor "nappal felhőoszlop...éjjel pedig tűzoszlop". (Kiv 13:22) Megint máskor ő az "Ősöreg", a lángoló trónuson ülő, ősz hajú égi uralkodó, akit "ezerszer ezer" angyal szolgál. (Dán 7:9-10) Néha alakváltó - az egyik pillanatban a sivatagban gyalogosan járó ember, a következőben pedig mennydörgő hegyi isten, aki tüzet és kénesőt szór az égből. (ter19:23-24)
Mózes IV. 33/ 51-53
Mózes V. 2/33-34
Mózes V. 19/1-2
Mózes V. 20/16-17
Mózes V. 33/29
Képtár[]
Videó táranyag[]
Bibliográfia[]
- Web: www.tarrdaniel.com
- Web: Wikipédia (angol-, magyar nyelvű)
- Tudós Takács János hanganyagai és írásai
- Máté Imre - Yotengrit
- Károli Gáspár Szent Biblia, Magyar Bibliatársulat, Bp. 2010.
- Türk Attila A zsidó nép története legendák nélkül, Anno Kiadó, debreceni Kinizsi Nyomda, 2008.
- Ábel-Zsuzsanna Képes Bibliai Lexikon, Minerva, Budapest, 1987.
- Web: www.biblebasicsonline.com
- Jonathan Kirsch - Szajha az út mentén Titkos Bibliai történetek, Gold Book, 1997.