Disszociáció

A disszociáció pszichés jelenség: egymással egyértelműen összefüggésbe hozható gondolatok, érzések vagy emlékek egymástól elszigetelése. A disszociáció lehetővé teszi többek között az önáltatást, valamint azt, hogy adott személy egyszerre tartson igaznak két (vagy több), egymásnak ellentmondó állítást. Egy állandósult disszociatív állapot súlyosabb esetben lehetővé teszi az ún. disszociatív identitászavar (angolul DID - Dissociative Identity Disorder), ismertebb nevén hasadt személyiség (angolul MPD - Multiple Personality Disorder) létrejöttét.

Disszociatív állapotban a gondolati felismerés, az emlékezés vagy az átélés lehetőségét a tudatalatti blokkolja. A szembesítés az enyhébb tudatalatti blokkokat képes oldani, azonban erősebb blokk esetén tudatos elutasítás jelentkezik, és a blokkot okozó félelem, szorongás, belső feszültség nem csökken, hanem növekszik.

Az emberi fajnak veleszületett képessége, és bizonyos helyzetekben veleszületett hajlama van a disszociációra. Ezért kiaknázása az Irányítók egyik legfontosabb tömegmanipulációs eszköze.

Többek között a Monarch-programozás is állandósult disszociációra épül.

A disszociatív állapot leggyakoribb kiváltó okai:

• trauma
• mélytudati félelmek, szorongások, ideértve különösen:
• az identitás, az egó fenyegetettsége

Oldásának ismert lehetőségei:

• enyhe blokkolás esetében: szembesítés, a tudatos, kognitív funkciókra ható érvelés (erős blokknál ellentétes hatást érhet el)
• hipnózison keresztül a tudatalatti megszólítása, a figyelemnek a disszociációs gátra való ráirányítása
• az identitás fenyegetettségéből adódó disszociatív blokkolás esetében: az identitás "aládúcolása", a szembesítés előtt a blokk által védett hamis, irracionális támasz mellé valódi, racionális támasz elhelyezése

Előfordulás példái

Fikcióban:

• Jekyll-Hyde effektus: egymásról kölcsönösen nem tudó személyiségek egy karakteren belül; az olvasó vagy néző gyakran csak a történet forduló- vagy csúcspontján értesül róla, hogy a két személy egy és ugyanaz
• Duplagondol: politikai célú, központilag diktált, autoszuggessziós disszociáció George Orwell 1984 című regényében

Valóságban:

• Szexuális és egyéb, elemi erejű gátlások vagy félelmek hatására szenzoros minták fel nem ismerése; tipikus példája a tömegmédiában, különösen a reklámokban előforduló szexuális és okkult sátánista motívumok felismerésének elutasítása
• A politikai bal- és jobboldal mesterséges megosztottságában a magát következetesen, identitásszerűen bal- vagy jobboldalinak valló személy képtelen felismerni a két látszólagos "oldal" közös, azonos vagy egymással összefüggésben álló, együttműködésben jelentkező viselkedésmintáit
• A judeokereszténység azon hívei, akiknek a vallás fő irányvonala identitásuk részét képezi, képtelenek felismerni a Biblia belső önellentmondásait, különös tekintettel az ó- és újszövetségi istenkép összeegyeztethetetlenségére
• A materializmus hívei vallásuk dogmáinak a valóság tapasztalataival, a tudomány új eredményeivel, a technika vívmányaival való összeegyeztethetetlenségét, valamint a materialista hitvilág önellentmondásait képtelenek felismerni (bővebben: lásd ott)

Általános tudathasadás

Az általános tudathasadás vagy általános disszociációs tudatállapot kifejezések az emberi tudat leggyakoribb betegségére utalnak. Ezt a betegséget a pszichológia és pszichiátria nem jegyzi a kóros elváltozások között. Az általános tudathasadás egy alternatív "elmélet", melyet - különféle megfogalmazásokban - több alternatív kutató elfogad [1], [2].

Ebben az alfejezetben e kutatók véleményét próbáljuk egy áttekinthető, általános elméletben összefoglalni, a kutatók egyéni munkáinak értékelése nélkül.

Az általános tudathasadás azt állítja, hogy az emberi tudat természetéből fakadóan két részből áll: az egyszerűség kedvéért ezeket itt "felső" és "alsó" tudatnak nevezzük. A két rész eltérő tulajdonságait az érthetőség megkönnyítéséért a következőképpen jelemezzük:

Alsó tudat:

• Elrendelt
• Ok-okozati
• Racionális
• A test működésével szorosan összekapcsolt
• Elsődleges célja a test működésének lehetővé tétele
• "Érzelmes"

Felső tudat:

• Nem elrendelt
• Nem ok-okozati
• Nem feltétlenül racionális
• A test működésétől képes elvonatkoztatni
• Elsődleges célja ismeretlen (ld. alább)
• "Gondolati", "intuitív", "holisztikus"

A tulajdonságok közül néhány magyarázatra szorul. Az "elrendelt" jelző (idegen szóval "determinisztikus") azt jelenti, hogy a tudat által hozott döntések a döntés körülményeinek kellő pontossággal való ismeretével véges pontossággal előrejelezhetők. Az előrejelzés lehet valószínűségi ("statisztikus") természetű is, azonban az "elrendelt" döntések jól érzékelhetően szabályszerűséget követnek. A nem elrendelt döntéseket idegen szóval "kaotikusnak" is nevezhetnénk, ahogyan a matematika káoszelmélet nevű ága foglalkozik a leírásukkal. Röviden, a nem elrendelt döntések elvileg függetlenek lehetnek a döntés körülményeitől. Az "ok-okozati" (idegen szóval "kauzális") jelző azt jelenti, hogy a tudat által hozott döntéseknek minden esetben érzékelhető okuk van. A nem ok-okozati döntéseknek nem kell érzékelhető okkal rendelkezniük. A "racionális" szó arra utal, hogy a tudat által hozott döntések követik a formális logika [3] szabályait - a nem racionális döntések nem feltétlenül követik azt.

Az alsó tudat legfőbb feladata az azt hordozó test funcióinak fenntartása. Az alsó tudat azért van "alul", mert hordozza a felső tudatot az által, hogy a tudatot megtestesítő szervezetet életben tartja a döntéseivel. A felső tudat feladata nem a megtestesítő életben tartása - könnyen beláthatjuk, hogy a felső tudatnak, természetéből fakadóan nincs feladata (oka, célja), hiszen ha lenne, azonnal ok-okozativá válna. Az is érezhető, hogy a két rész nincs valós alá-felé rendeltségi viszonyban: a működésükhöz egymásra vannak utalva, tehát egymást segítve, a másik működését lehetővé téve célszerű működniük.

Ha az emberi tudat két részét összevetjük az állati tudattal, azt találjuk, hogy ahogyan a "fejlettebb" állatoktól haladunk a "primitívebb" állatok felé, az érzékelhető állati tudat egyre hasonlóbbá válik az emberi "alsó" tudathoz. E megfigyelés alapján azt mondhatjuk, hogy az emberi tudat hordoz egy "állati" (alsó) összetevőt és egy "nem-állati" (felső) összetevőt, amit az említett kutatók közül többen az "isteni" jelzővel illetnek.

Ha megértettük az emberi elme kettős természetét, megérthetjük az általános disszociációs tudatzavar lényegét is: az általános tudathasadás az az állapot, amikor az egyén tudatának egyik része túlságosan hangsúlyos működésű a másikhoz képest. Ez az állapot ahhoz vezet, hogy az elnyomott rész igyekszik felszínre kerülni, ezzel egyensúlyba hozva a teljes tudatot. A felszínre törési kísérletek során egyrészt az elnyomott tudatrész "önálló" döntéseket igyekszik hozni, másrészt az egyensúlyi törekvések szélsőséges esetben orvosi értelemben vett tudathasadás és/vagy depresszió kialakulásához vezethetnek.

Az elfogadott megközelítés

A jelenkori elfogadott, "fősodratú" vélemény szerint a felső tudat egyszerűen nem létezik. A materialista tudomány szerint az emberi döntések kizárólag a körülmények és az agyi (anyagi) folyamatok függvényei, azaz a tudomány egyedül az alsó tudat materialista formáját tartja valódinak. A kognitív és fizikai tudomány ezt a formát kutatja - az elme "felső" részének és az ahhoz kapcsolható tevékenységeknek létezését tagadja.

A média hatása

Az emberi tudatot minden jel és üzenet stimulálja, amit akár a környezetétől, akár önmagától kap. A stimulációnak nem feltétlenül kell tudatosulnia - a tudatalatti üzenetek hatása jól ismert és kutatott téma. Mindebből következik, hogy a médiától kapott jelek és az onnan szerzett információ összessége hatással van a tudat mindkét részére, azonban nem egyenlő mértékben. Az alábbiakban összefoglaljuk és példákkal illusztráljuk, hogy milyen jellegű üzenetek serkentik jobban az alsó vagy felső tudatot:

Az alsó tudatot serkentő üzenetek:

• A testi szükségletek kielégítésére ösztönöznek (ételek, italok reklámjai)
• A testi biztonság elérésére és növelésére ösztönöznek (biztonságtechnika, hadászat)
• A testi, anyagi jellegű "egyéniséget" serkentik (megjelenés, ruházat, divat)
• A szellemi, gondolati "egyformaságot" serkentik (globalizmus)
• A test lehetőségeit és képességeit terjesztik ki (elektronika, távközlés, közlekedés, személyautó reklámok)
• Az érzelmek mindenek felett álló természetét hangoztatják (a hollywoodi filmek többsége)
• Társadalmi versenyre buzdítanak (valóságshow-k, "tehetségkutatók", "csak egy maradhat", darwinizmus - kapitalizmus, a Káini modell [4])
• Ösztönzik a rendszerűséget, kiszámíthatóságot, monotonitást (törvények, szabályozások, napirendek, tudomány)
• Próbálják elhitetni, hogy az élethez szükséges anyagi javakból nagy hiány van vagy lesz ("energiaválság")
• A testi növekedést tartják elsődleges célnak ("a gazdaság növekedése", népességnövekedés, rák)
• Végsősoron az egyének reprodukciós (szaporodási) ösztönét (pornográfia) és halálfélelmét használják ki (a legtöbb híradó, terrorizmus, "egészségügy")

A felső tudatot serkentő üzenetek:

• A mindenkori szabad emberi akaratot és szabad döntéseket hangsúlyozzák
• A környezet és helyzetek állandó változását és ezek elfogadását hangoztatják
• Az emberi törvények és szabályok helyett az isteni (állandó) törvények megtalálását és követését szorgalmazzák
• A "tabuk" és az azokhoz kapcsolt érzelmi hatásokat megkérdőjelezni igyekeznek
• A szabad alkotást és kreativitást serkentik
• Az egymásért való életet helyezik előtérbe a társadalmi versennyel szemben
• A gondolati önállóságot és egyediséget serkentik
• A félelem nélküli életről beszélnek, bátorságra serkentenek

A fenti lista messze nem teljes, de tisztán érezhető belőle, hogy a jelenkori (2012) média szinte kizárólag az alsó tudatot serkentő üzeneteket közvetíti. Ennek egyik oka valószínűleg az alsó tudatok könnyű irányíthatósága és kiszámíthatósága - következménye pedig az, hogy a nyugati társadalom tagjainak döntő hányada kizárólag az alsó tudatát használja döntéshozatalra. Mindezek után érthető, hogy a nyugati világ legtöbb lakója élete során előbb vagy utóbb eljut az általános tudathasadás szintjére; a tünetek pedig jól láthatók a társadalomban.

Tünetek

Az általános tudathasadás globális méretű tünetei, a teljesség igénye nélkül, rövid magyarázatokkal:

• A testi és szellemi egészség általános romlása (az elme két része nem alkot egy egészt, a "küzdelmük" pedig nagy energiát emészt fel - ez a test és szellem betegségeihez vezet az immunrendszer gyengülésén keresztül - lásd még: stressz)
• A rákos megbetegedések általánossá válása (a rákos betegségek a Káini modell már-már tükörszerű megtestesülései az egyén szintjén)
• "A nagy hal megeszi a kicsit" (a társadalmi szerkezet centralizálódása a Káini modell közvetlen következménye)
• Az erőszak és túlzott nemiség általánossá válása (ezek az alsó tudat elsődleges "eszközei", nem meglepő tehát hogy az alsó tudat által uralt társadalomban is megjelennek)
• Az "egyén" átveszi az "isten" (mint általános fogalom) helyét, az erkölcs egyre "értelmetlenebbé" válik
• Az "egyén" átveszi a "közösség" helyét (az egészséges családok egyre ritkábbak)
• A kor uralkodó világnézete elvész az ok-okozati hálózatok tengerében és bár látványos fizikai eredményeket produkál, szellemi kielégülést képtelen adni (a kor uralkodó világnézete a materialista tudomány - a rakétáink magasra szállnak, a közhangulat viszont mélyrepülésben)
• Az egyéni döntések nélkülözik a hosszú távú szempontokat, a lényeg a rövid távú testi optimálás
• Az egyéni döntések igyekeznek elkerülni az áldozatvállalást
• A társadalom fogékonysága az absztrakt fogalmakra csökken (ezt úgy is mondjuk, hogy "elbutul" a társadalom, azonban a megfogalmazás hibás - csak az elvont fogalmak megértésében romlik; testi szempontból nem butul)
• Társadalmi dualizmus (kétpártrendszer - a kettős tudat küzdelmének megtestesülése a politikai szinten; elvontabb megfogalmazásban "mi és ők", azaz az elszigetelődés terjedése)
• A nyelv egyszerűsödése, egyértelműsödése (két példa: a tudományos nyelv egyeduralma az uralkodó világnézetben (lásd még: Tudományos elfogultság); a köznyelv szókincsének fogyása - a jelenség "utopisztikus" ábrázolása az "újbeszél" (1984 (regény))). A jelenség oka és következménye a tudat intuitív, képzeleti részének háttérbe szorulása.

A fordított pentagram a mindennapokban

Szimbolizmus

A jelenséghez kapcsolható rengeteg szimbólum közül egyet emelünk ki, a hegyével lefelé fordított ötágú csillagot (pentagram). A hegyével felfelé mutató pentagram a szellem négy fizikai elem felett állóságát fejezi ki, tehát a lefelé fordított változat a szellemnek az anyag alá rendeltségét jelképezi [[5]].

Más néven

Pap Gábor hármas felosztásában a "lélek" és "szellem" kifejezéseket használja az "alsó" és "felső" tudat megkülönböztetésére [6]. Géczi Gábor a "lélek" és "íz" ("lényeg") szavakat használja ugyanerre [7]. Eckhart Tolle az "ego" szót használja az "alsó" tudat megnevezésére [8].

Gyógyír

A hivatalos vélemény, az orvostudomány véleménye szerint a tudathasadásos betegségek gyógyíthatatlanok, legfeljebb tüneteik kezelhetők gyógyszerekkel [9]. Ez nagyon rossz hír lehet mindazoknak, akik a fentiek alapján kezdik belátni, hogy a társadalmunk (nagy része) valóban szenved ebben a betegségben - vannak azonban alternatív ellenvélemények. A magyar-kanadai pszichológus, Feldmár András szerint a skizofrénia gyógyítható, illetve nem is betegség [10]. Michael Tsarion szerint a tudat egyensúlyi állapota magától idővel helyreáll, ha az általános tudathasadásban szenvedő egyén kellően felszínre tudja hozni a felső tudatát. Ehhez egy eredeti meditációs formát ajánl, mely során az egyénnek a kritikusságot, bizonytalanságot és minden megkérdőjelezését kell ön-szuggeszcióval rögzítenie a tudatában [11]. Ebben a meditációban az egyén célja a hibás berögződések lerombolása, koncentrálva a meditáció romboló és tisztító természetére, az építő gondolatok tudatosítása nélkül.